De megérte. 2008 május 25-én reggel éppen vizsgázni tartottam Szegedre, amikor csörgött a vonaton a telefonom. Márti hívott. Megszülettek az apróságok és van közöttük kan kutyus. Azt igazából nem is tudom megmagyarázni, hogy miért éppen a golden retriever, ez egyszerűen csak jött, gondolkodás nélkül.

Lassan teltek a hetek. Mikor 3hetesek voltak az apróságok elmentünk meglátogatni őket. Aprók voltak, nyöszörögtek, ásítoztak és ezzel a lendülettel el is varázsoltak. Ekkor még nem választottunk, de mint utólag kiderült, már akkor kiválasztódtunk egymásnak.

a folytatás...
Fényképek készültek, amelyek jól mutatják, hogy a piros-kék kan kutyus alszik az ölemben. És igen, ő volt az.

Legközelebb 6hetes korában mentünk, ekkor már azzal a gondolattal, hogy kiválasztom, melyik kutya lesz a társam. Nem kellett sokáig válogatnom. Bementem az udvarra és egy apróság elénk szaladt. Leültem a fűbe, gondoltam megnézem ki, milyen természet, hogyan viselkednek. Erre nem volt időm, hiszen a piros-kék kan kutyus egyenesen odajött hozzám, leült elém és nézett. Hosszasan végigmért, mozdulatok nélkül, mintha, annyit gondolna "hát, jó én téged választalak, te leszel a gazdám, a legjobb barátom, életem végéig". Nem volt mit tenni, úgy gondolom véletlenek nincsenek. Megtaláltuk egymást.

Megkérdeztem Mártit, milyen törzskönyvi nevek vannak, ő elkezdte sorolni O'... O'Connor... már meg is volt a név. Az addig összeírkált nevek, annyira idiótának tűntek e mellett, így lett hát O'Connor, Connor.
8hetesen hazahoztuk és azóta, itt van ő nekem. Betölti életem igen nagy részét. Úgy gondolom és ezt eddig soha, semmi nem tudta megingatni bennem, hogy életem eddigi legjobb döntése Ő. Szeretek benne mindent, a kajlaságát, a makacsságát, a temperamentumát, az összes bolondos dolgát, azt, hogy néha megkattan, hogy szól, ha unatkozik és azt, hogy érti, amit mondok. Feltétlenül szeret, és nem érdekli semmi más, csak az, hogy mellettem legyen.
Utólag átgondolva és tapasztalva a dolgokat, köszönetet kell mondanom szüleimnek, hogy nem engedték, hogy fiatalabb koromban legyen kutyám. Most már elég érett vagyok ahhoz, hogy teljes mértékben felelősséget vállaljak érte. Így ténylegesen megtapasztalom a kutyatartás áldozatos és egyben fantasztikus oldalát is. Köszönöm.
Remélem hosszú és boldog élet vár Connorra, Velem.

Egyik legkedvesebb idézetem, ami elmond mindent, amit én nem tudtam:

"Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül mely a szél zúgásán is áthall. Egy kis rész belőlem, mely a tengerig elér. Ahogy a lábnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra is farkcsóválással válaszol, s az a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre sem vettem. Amikor térdemre teszi fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más, ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám...akárhol, ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz, ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám."
Gene Hill

Lap tetejére